BARNABÁS VILÁGUNKBA VEZETŐ ÚTJA

Fotó: Egyed Melinda

 

Kedves Robisok!

Barnabás vagyok, két hónapos Róbert gida. Engedjétek meg, hogy meséljek egy kicsit magamról és a nagy utamról.

A szüleim nagyon boldogok voltak, mikor megtudták, hogy úton vagyok. Sokat gondolkodtak, hogy hol szülessek és melyik doktor bácsi fog tudni a legtöbbet segíteni, hogy minden szuperül menjen mikor megérkezem. Végül egy nagyon kedves, Dr. Herczegh Szabolcs nevű bácsit választottak, akihez Veszprémből jártunk fel Budapestre. Tudom, hogy kedves volt, mert hallottam a hangján anyukám pocakjából és azt is éreztem, hogy amikor a szüleimhez beszélt akkor anyukám mindig nagyon megnyugodott, mert tudta, hogy nagyon jól érzem magam a pocakban. Azt is hallottam, hogy a hazaúton anyukám mindig mondta apukámnak, hogy a legjobb kezekben vagyunk.

Anyukám terhességi cukorbeteg és magas vérnyomásos volt az utolsó hónapokban. Én nem tudom, hogy ez mit jelent, de sokat hallottam bentről, hogy erről beszélnek. A doktor bácsi végig segített anyukámnak mindenben, hogy én magamtól bújhassak majd ki mikor eljön az idő. Annyira szerettem a pocakban lenni, hogy ki sem akartam jönni, ezért a 41. héten a doktor bácsi szépen megkért, hogy induljak el kifelé. Az utolsó napon anyukámnak össze-vissza fájt a pocija, amiben én nagyon elfáradtam és csak aludtam. Még akkor is aludtam, amikor a pocira rakták azt a gépet, amit egyébként soha nem szerettem és mindig megpróbáltam lerúgni. Pedig anyukámnak akkor már nagyon fájt a pocija. Aztán felébredtem, mert nem éreztem jól magam. Rugdosódtam, hogy szóljak anyának, hogy valami nagyon nem jó és közben be is kakiltam.

Szerencsére a doktorbácsi azonnal észrevette, hogy ki kell lakoltatni engem a pocakból és már mentünk is a műtőbe. Én még nem voltam sok műtőben, ezért nem tudom, hogy az milyen is lehet máshol, de ez nagyon tetszett nekem. Mindenki kedves volt, sokat hallottam a nevemet és anyukám is nagyon nyugodt volt. Amikor kiemeltek a kuckómból akkor megijedtem és nagyon sírtam, de amikor apukám mellkasán pihenhettem és odaengedtek anyukám arcához, akkor már tudtam, hogy megérkeztem a legjobb helyre ahova csak lehet.

A következő napokban is sok kedves nénivel és bácsival találkoztam és az ismerős doktorbácsi is meglátogatott. Éreztem, hogy őszinte a szeretete és tényleg érdekli mi van velem.

A szopizás az elején nem ment könnyen, mert hát kicsit türelmetlen voltam. De nagyon sokat segítettek nekünk a csecsemős nénik még éjjel is, míg végre sikeresen egymásra találtunk. Biztosan ezért lehetséges, hogy a mai napig is csak anyatejet kapok enni és inni is.

Azt hiszem a szüleim nagyon jól döntöttek, amikor Dr. Herczegh Szabolcs doktor bácsit választották. Ezért az összes kis pocakpajtás anyukájának üzenem, hogy bátran keressék meg a mi doktor bácsinkat és válasszák a Róbert Károly Magánkórházat, ha jó kezekben szeretnék tudni magukat. Köszönünk mindent! 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.