A 35. Csoda! <3

Csupán a hozzánk nagyon közelállók ismerték eddig a történetünket, de adjon erőt a mi csodánk másoknak is…csodás terhességnek indult…majd a 23. heti magzati szívultrahangon kiderült, Emily nemcsak csodaszép, de csoda különleges is. Egy olyan szívfejlődési rendellenességgel született, ami rajta kívül a VILÁGON csak 34 embernek van. A szívéből 2 aorta vezet….ami azon kívül, hogy rettenetesen egyedi, életveszélyes is lehet. És innen jött a dráma….orvosok, gépek, vizsgálatok. Ijesztgettek, riogattak, majd közölték: döntsük el, hogy szeretnénk-e elvetetni a kisbabánkat, mert nem tudják garantálni, hogy nem olyan súlyos kromoszóma rendellenességgel fog születni ami élete végéig végig kíséri majd. Nem volt kérdés, a Jó Isten nekünk szánta Őt, bárhogy is lesz, szívünk minden szeretetével várni fogjuk. Az utolsó pillanatig semmi sem volt biztos. Ismerősök és ismeretlenek egy emberként álltak mellettünk, így az ország legjobb orvosai kezébe kerültünk. Tudtuk, hogy ha a születés pillanatában felsír, az már fél siker, mert az azt jelenti, hogy tud magától levegőt venni, és nem kell azonnal gyermek intenzív mentővel az Országos Kardiológiai Intézetbe szállítani, s műteni. És 3 hónappal ezelőtt, 8 óra 52 perckor ő felordított, 2 aortával, és 2 KIS FOGACSKÁVAL!!!! Életünk egyik legszebb pillanata volt, szavakkal nem kifejezhető. Az orvoscsoport akik már várták a kis hercegnőt, erőn felül pillanatok alatt maximális odaadással és szeretettel látták el feladatukat. Amiért életünk végéig hálásak leszünk nekik. Ma 3 hónapja…egészségesen, kromoszóma rendellenesség nélkül megérkezett Ő, a mi kis csodánk. És így lett teljes a mi életünk. Örökké hálásak leszünk a Róbert Károly Magánklinika valamennyi dolgozójának, főleg Herczeg Szabolcs Doktor Úrnak aki végig hitt bennünk és harcolt értünk, Renáta Bandúr-nak aki minden erejével segítette a kommunikációt a kis Emilyvel, Adrienn Trosztel-nek aki a pillantásaival is nyugtatott és megörökítette számunkra ezt a különleges utazást, Diána Ruzsa-nak, hogy az ország legjobb kardiológusához kerültünk, Ladányi Anikó Doktor Nőhöz, Edina Vancsik-nak a fájdalomcsillapítót 🙂 Kovács Éva Doktornőnek aki a szabadnapját ismeretlenül is ránk szánta hivatástudatból, szeretetből, Dr. Bánffy Krisztinának, aki szinte ott lakott velünk, míg a kórházban voltunk, a családunknak, a klinika csecsemőseinek, akik angyalok, és persze a barátainknak akik végig mellettünk álltak. Nélkületek nem sikerült volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.